| Péntek Norbert Egy hajón a magánytól szenved ő nincs remény, se jelen, és nincs jövő. Néhány gondolat bántja őt, szomorú emlékek árja nő. "- Nincs, ki megértené háborgó lelkemet. Nincs, ki viszonozná bús szerelmemet. Nincs, kivel e lélek osztozna. Nincs, ki a magányból végre kihúzna." Csendesen sodr... |
Következő